Tanulságos nyár az idei. És még csak július van. Nagyobbik gyerek kijárta az ovit. Volt is felhajtás, óriás giccses, macis virágcsokor, meg lufi, meg torta, meg eszem-iszom. Ja, nem. Igény az lett volna, de mi ilyen gonosz szülők vagyunk, hogy egy fagyizással elintéztük. Aztán ránk szakadt a nagy nyári szünet.

Korábbi cikkemben írtam a szülőkről, hogy milyen mondatokkal indítanak általában egy telefonbeszélgetést, amikor be akarják íratni a gyereküket úszni. Most a felnőttek következnek, akik arra vállalkoznak, hogy teljesen önszántukból, sőt, szabad akaratukból szeretnének megtanulni úszni.

Azt, hogy valaki 200 métert szabályos technikával le tud úszni legalább kétféle úszásnemben. Szabályos technikával.

Hatalmas öröm az, amikor az ember először látja a gyerekét úszni. Egy úszóedzőnek is nagy dolog ez, még akkor is, amikor hétről hétre látja a fejlődést, és nem éri váratlanul.