UGORJ A LAP TETEJÉRE
Slide 3 slide 2 Slide 1

Nem olyan őszinte a mosolyom, mint ahogyan azt képzeltem, amikor elhatároztam, hogy pontot teszek a gyerekeim úszásoktatásának végére. Magamban mindig is bíztam, tudtam, hogy amit csinálok, és ahogyan csinálom az jó. Az viszont amit a nagycsoportos úszásoktatással kapcsolatban tapasztaltam, meghökkentett.  Megértettem most már szülőként is azt, hogy miért szálltam ki sok-sok éve az úszásoktatás „gyárból” és lettem helyette úszóedző, aki nem csak a bevételt látja, hanem a tanítványt is.

Kamillát, a nagyobbik gyermekemet babakora óta üldözöm az úszással, szegénykémen mindent kipróbáltam. Kezdődött a babaúszással, aminek a világon semmi értelme nem volt, de erről már írtam. Aztán 3 éves korában gondoltam úgy, hogy már ideje oktatásra vinni. Szerintem nem volt olyan kollégám, akinél ne úszott volna, mert mindig akkor volt oktatáson, amikor én a mellette lévő medence partján dolgoztam. Arra azért nagyon figyeltem, hogy ne tömegben ússzon, hanem 2-4 fős csoportokban vagy egyénileg. Mindez 6 éves koráig elhúzódott. Valahogyan eljutott a mélyvízig, úszik is benne magabiztosan mellúszásban. Gyorsúszásban, hátúszásban is eltempózik, de úszóedző szemmel egyáltalán nem vagyok elégedett. Szeretném, ha odáig eljutna, hogy lazán le tud úszni 1000 métert nem csak mellúszásban. És tudom mi hiányzik neki. A rendszeresség. De az úgy, hogy közben ne hagyják rá az esetleges rossz technikát.

A kicsi, Simon még csak 4,5 éves, de nagyon jó mozgású, (viszonylag) szabálykövető (természetesen csak otthon nem), szerintem már oktatható korba ért. Szívesen megy a víz alá, felfekszik hason-háton a vízre. Nem, nem úgy szereti a vizet, ahogyan sok szülő azt gondolja, hogy ha karúszóval/úszógumival belemerészkedik térdig a vízbe a gyerek a strandon, akkor már „kis vízilény”-nek titulálják.

 

Nos, itt kezdődik a mélyrepülésünk. A mostani uszodába, ahol dolgozom, nem tudom elvinni mindkettőt, mert csak mélyvíz van, ami mellesleg a 4 évesnek hideg is. Nem akarom őt lesokkolni, hogy abban tanuljon meg úszni. Így olyan uszodát kell keresni, ahol mindkét gyerekkel egy időpontban de különböző szinteken tudnak foglalkozni olyan edzők, akik átugorják a lécet nálam szakmailag és emberileg is. Nincs könnyű dolgunk. Ja, még az is hozzátartozik, hogy 4 után legyen, és ne legyen messze, mert képtelen vagyok egy úszás miatt átszelni a várost a délutáni csúcsban.

 

 

Ilyen előzmények és igények mellett egy uszodát találtam, gyorsan be is fizettem őket oktatásra, nehogy meggondoljam magam. Ott álltam a többi szülő között és néztem, ahogy Kamilla a 12 (ez a max. létszám hurrá…) gyerek között elkalimpál a fal mellett, azon a szinten, ahol 2 éve tart. A kisvízben eggyel jobb a helyzet, ott csak 5 gyerek volt, de az oktatók nem voltak a helyzet magaslatán. Úgyhogy nem volt más választásom, minthogy magamba fojtottam a véleményemet egyelőre, és integettem néha nekik, ők meg örültek. Vagy bementem én is úszni, az edzők nagy örömére. Ettől nyilván nem fognak megtanulni úszni, de ők legalább annyi előnyben vannak, hogy ha nagy a vész, felfejlesztem őket egy-két táborban, amit kénytelenek velem végig csinálni nyaranta. És nem gondolom azt, mint a legtöbb (félrevezetett) szülő, hogy 1 tanév alatt megtanul szuperül úszni a gyerek bárhová is jár oktatásra.

 

Pontosan úgy éreztem magam az uszodában, mint ahogyan azok a szülők, akik felhívnak és rám zúdítják a problémáikat a gyerekúszás kapcsán. Teljességgel megértem őket. A szakmán kívül még a rugalmatlanság is dühít. Pl. eladnak egy 4 alkalmas bérletet, ami csak tárgyhóban érvényes, ezt nyilván elfelejtik mondani, amikor megveszem. Majd pótolhatunk hétvégén. De ha nem tudok pótolni? Akkor bizony elvész az alkalom… (f*ck). Órára csakis előtte 15 perccel lehet bemenni. Öltöztess át télen 2 gyereket és magadat (persze csak ha példamutató akarsz lenni, és te is úszol) fürdőruhába, pakolj el, menjetek el mosdóba, hogy ne óra közben kelljen. Ja, az óra. 45 perces. Nem. Gyakorlatilag 35. Sorbanállás, kis szöszmötölés, levonulás, vízbeugrás. A végén 5 perc játék. Nem a 45 perc után. Ja, és a végén fél órának elégnek kell lennie a 3 ember elkészülődéséhez, mert ők tudják. Tél, sok gönc, hosszúhaj, miegyéb. Hát nem elég, ha nem akarsz idegalapon lenni minden úszás után…

Tudom, hogy nem vagyok egyedül a problémámmal. Sok-sok szülő nap, mint nap hajtja a mókuskereket, hurcolássza mindenféle sportra a gyerekeket. Az úszást is bele kell passzírozni, mert úszni tudni kell, nincs mese, nyári táborba nem mehet a Balaton partjára úszástudás nélkül. Volt olyan tanítványom, aki évekig hordta a gyereket úszni nagycsoportos oktatásra, beadta heti kétszer, ott történt valami, de fogalma sem volt róla, hogy mi, mert nem kell, hogy értsen hozzá, és az sem kell, hogy az oktató mellett álljon. Aztán kajakozni szeretett volna a gyerek, ahol volt úszás felmérés és kiderült, hogy igazából nem is tud úszni, így nem vették fel a csapatba.

 

 

Amikor bármilyen sportra beadjuk a gyerekünket, az oktatóban megbízunk. Ismeretlenül is. Rábízzuk a legféltettebb kincsünket és időt, energiát és pénzt nem kímélve azt gondoljuk, hogy megtanul úszni/focizni/lovagolni/balettozni. Ám sok esetben nem ez történik. Ha 10-20 gyerek úszik egyszerre egy csoportban, képtelenség mindenkire ugyanúgy figyelni. Ezalatt nem azt értem, hogy megfullad egy gyerek, mert nem figyelnek rá, hanem azt, hogy nem veszik észre a kisebb-nagyobb technikai hibákat, amelyek pontosan a lényeget jelentik. Tudom miről beszélek, én is dolgoztam egy úszóiskolában, ahová délelőttönként jöttek a gyerekek tesi óra helyett úszni. Annak sok értelme nem volt, amikor 15 gyerek bement a vízbe. Akik jól úsztak, úsztak egy kellemeset, akik épphogy tudtak úszni, küzdöttek a mélyvízzel, mi oktatóként a parton izzadtunk, mert ismeretlen gyerekeket mélyvízhez szoktatni nem könnyű, hiszen fogalmunk sem volt, hogy milyen alapjaik vannak. Akik nem tudtak úszni, a kisvízben elvoltak, meleg volt, sokszor nem került rájuk sor és a 10 alkalom sem bizonyult elégnek. Szóval tök jó dolog az iskolai úszás, csak ilyen keretek között a világon semmi értelme nincs.

Visszatérve a kisfiúra, végül megtanult úszni nálam, de kellett hozzá 6-8 hónap rendszeresség kiscsoportban, hogy helyére kerüljenek dolgok.

 

Minden szülőnek azt tanácsolom, hogy mielőtt előlép edzővé, inkább tájékozódjon ismerősöktől, gyűjtsön információkat esetleg próbáljon ki több edzőt, hogy tudjon dönteni. Szerintem nem bűn váltani!

 

A folytatásban egy másik úszóiskola kerül górcső alá, mert természetesen váltottunk, ugyanis addig megyek, amíg ki nem derül, hogy igenis vannak jó úszóedzők és jó uszodák.

 

 

Ha kedvet kapott a mozgáshoz, és az úszást választaná, vagy gyermekét taníttatná, hívjon minket! Klikk az elérhetőségekért!

Legutóbbi cikkeink

Felnőtt úszásoktatásról érthetően

Nemesvári Edit 2018-09-08

Rengeteg telefont, emailt, kérdést kapok naponta...

Úszásoktatás körkép 1. rész

Nemesvári Edit 2018-03-29

Nem olyan őszinte a mosolyom, mint ahogyan azt...

Mozgás - egyensúly

Nemesvári Edit 2018-02-02

Most kivételesen nem az úszás kapcsán kaptam...

Egy tökéletes borús nyári nap = Simon siklik

Nemesvári Edit 2017-08-15

Mit csinál egy borús nyári napon az úszóedző...