Nem leszek mindenki szemében népszerű a következő írásommal. Főleg a laikus, ám a nagyon aktív szülők szemében nem, akik azt gondolják, hogy minél hamarabb elkezdi sportoltatni a gyereket, annál ügyeseb lesz.

Az vesse rám az első követ, akinek soha nem volt még olyan napja, amikor a háta közepére kívánta a gyerek edzéseit, mert végtelenül unta már az évek óta tartó cipelést egyik oktatásról a másikra. Szerencsétlenebb esetben fejlesztésre, ami ráadásul nem tűr haladékot, nem tűr kibúvókat, esős, hideg, nyálkás napokon sem. Azt csinálni kell, amíg a legszenzitívebb korban van a gyerek.

Rengeteg telefont, emailt, kérdést kapok naponta felnőttektől úszás kapcsán. Nagyon szeretek segíteni azoknak, akik tele vannak bizonytalansággal és úgy érzem, hogy egy-egy kiadós beszélgetés megnyugtatja őket. Szeretnék rendet tenni a fejekben, hogy mit jelent (kellene, hogy jelentsen) az úszás, úszásoktatás felnőtt korban. Szögezzük le, hogy nem azt, amit gyermekkorban.

Nem olyan őszinte a mosolyom, mint ahogyan azt képzeltem, amikor elhatároztam, hogy pontot teszek a gyerekeim úszásoktatásának végére. Magamban mindig is bíztam, tudtam, hogy amit csinálok, és ahogyan csinálom az jó. Az viszont amit a nagycsoportos úszásoktatással kapcsolatban tapasztaltam, meghökkentett.  Megértettem most már szülőként is azt, hogy miért szálltam ki sok-sok éve az úszásoktatás „gyárból” és lettem helyette úszóedző, aki nem csak a bevételt látja, hanem a tanítványt is.